Attól függően, hogy a jármű milyen üzemi körülményeknek van kitéve, a kardántengely karbantartási munkálatait meghatározott időközönként el kell végezni.

A kardántengely átvizsgálásának hatókörét és időtartamát tehát nagyon sok dolog befolyásolhatja, de csak hogy néhányat említsek közülük: a gépjármű típusa, a gépjármű futási teljesítménye, a gépjármű üzemideje és a gépjármű felhasználási helye mind nagyban befolyásolják ezt. Nézzünk meg ezek közül néhányat például a haszongépjárművek kardántengelyével kapcsolatosan, ha átfogó vizsgálatról van szó:

• Távolsági forgalomban használt haszongépjárművek: minden 500.000 km vagy max. 5 év után
  
• Távolsági és helyi forgalomban használt haszongépjárművek: minden 300.000 km vagy max. 5 év után
  
• Építőgépek, munkagépek, kommunális munkagépek, daruk, mezőgazdasági gépek, katonai járművek: minden 100.000 km vagy max. 2 év után
  
• Távolsági forgalomban használt autóbuszok: minden 300.000 km vagy max. 3 év után
  
• Városi forgalomban használt autóbuszok: minden 200.000 km vagy max. 2 év után

Mechanikus kardántengely termékek katalógusa letölthető itt: MECHANIKUS KARDÁNTENGELYEK KATALÓGUSA

DIN peremmel ellátott kardántengely termékek katalógusa letölthető itt: DIN PEREMMEL ELLÁTOTT KARDÁNTENGELYEK KATALÓGUSA

Tűgörgős kereszttel ellátott kardántengely termékek katalógusa letölthető itt: TŰGÖRGŐS KERESZTTEL ELLÁTOTT KARDÁNTENGELYEK KATALÓGUSA

A kardántengely elnevezése Geronimo Cardano (1501. IX.21.-1576.IX.20. között élt) itáliai matematikus, orvos, természetkutató nevéhez fűződik. A professzor több itáliai városban is tanított, a harmadfokú-egyenlet megoldóképletét ő alkotta meg, de foglalkozott valószínűség számítással is.

A kardánszerű felfüggesztést, melyet először hajóiránytűkhöz használtak és már korábban is ismertek, amit róla (Cardano - kardán) nevezték el, ennek megfelelően az európai szakirodalom kardáncsuklóról, illetve kardántengelyről ír.

Az egymással bizonyos szöget bezáró tengelyek közötti forgómozgás átvitelének szükségessége először a toronyóráknál merült fel az 1300-as években, mert az épület adottságai miatt nem mindig sikerült az óraszerkezetet a számlapra merőlegesen elhelyezni. Az ezzel kapcsolatos problémák megoldására alakult ki a kardántengely őse.


Az angol természetkutató Robert Hooke (1635.VII18.-1703.III.3. között élt) 1663-ban készítette el a napóra számlapjának beállításához a két csuklóval ellátott szerkezetét. Univerzális csuklónak nevezte el. Kora nagy matematikusa volt és behatóan foglalkozott kinematikával is, ezért a technikatörténészek joggal feltételezték, hogy Ő már tudta, hogy az ilyen szerkezettel egyenletes forgás nem vihető át. Az angol és az arról a nyelvről fordított szakirodalom róla elnevezve "Hooke's joint"-ról, azaz Hooke-csuklót.

Sok idő eltelt azonban addig, amikor ezt a szerkezeti elemet gépkocsik hajtására is alkalmazni tudták. Még a századfordulót követően is jellemzőbb volt a gépkocsik hátsó kerekeinek láncáttétellel történő meghajtása. Ennek oka pedig az volt, hogy a fejletlen gyártástechnológiával készített kardánkeresztek igen gyakran eltörtek.